2014. április 18., péntek

Tizenharmadik rész


Nagyon, nagyon sajnálom, hogy folyton csúszok, de egyszerűen nincs időm és erőm leülni és írni! Megpróbálok kéthetente frissíteni, de kérlek értsétek meg, ha nem sikerül! 
Köszönöm ♥♥


   - Várj!- szólaltam meg amikor Jason felpattant a kanapéról.- Most jut eszembe. Sophie-nak szólni kéne, hogy tudja, jól vagyok. Most már biztosan keres.
  - Sophie?- ráncolta a homlokát értetlenül.
  - Igen, ő a nevelőszülőm meg a férje. Náluk élek, mióta anyáék meghaltak. És biztos keresnek, megijedtek, hogy eltűntem a kórházból már három napja.
  - Ó, értem. És... Mit szeretnél? Nem igazán ajánlatos, hogy most hazamenj- tétovázott a kanapé előtt toporogva, nekem meg eszembe ötlött valami.

  - Írok egy levelet, és valaki elvihetnél hozzájuk- mondtam egy kicsit bizonytalanul, de a fiúnak ellazultak a vállai és bólintott.
  - Ez jó ötlet. Szólj, ha megírtad és akkor valamelyikünk elszalad hozzátok este- válaszolt, majd magamra hagyott.
  


  Két hét múlva az ablak előtt ültem egy fiús flanelingben meg egy melegítőnadrágban és a kint olvadó havat bámultam amit narancssárgává festettek a hátam mögül kitörő lángnyelvek.
  - Este telihold lesz- szólalt meg egy hang mögöttem mire összerezzentem és hátrakaptam a fejemet. - Csak én vagyok az!- emelte fel védekezően a kezeit Jason.
  - Bocsánat!- hebegtem még mindig vadul verő szívvel. Időbe telik, mire megszokom, hogy milyen hangtalanul tudnak járni. Elméletileg én is így fogok közlekedni, de ezt kötve hiszem. Jelenleg átcsörtetek mindenen és mindenhol. 
  - Mennyi ideig lesz este?- kérdeztem magamban számolgatva.
  - Suzy azt mondta, hogy öttől hatig.  Olyan tizennégy- tizenöt óra- vigyorodott el.- Háromnegyed ötre legyél kint és várd meg míg átváltozol jó? A ház előtt találkozunk majd.
  - Rendben- biccentettem, majd tovább néztem ki az ablakon és tovább marcangoltam önmagamat.
  Bűntudat mardosott belülről, mióta elküldtem az üzenetet Sophie-nak. Fejben visszaidéztem a szöveget amit annyiszor elmondtam már magamban.

Sophie! 
Ne ijedj meg, semmi bajom sincs. Kérlek, bízz bennem, jó helyen vagyok. Egy ideig nem megyek haza, de ne keress.
Sajnálom: 
                                       Hannah

  Éreztem, hogy összeszorul a torkom és ég a szemem, de megacéloztam az akaratomat és próbáltam nem elsírni magamat. A tekintetemmel megkereste a szobában lévő órát és megnéztem az időt. Bár még csak fél ötöt mutatott úgy döntöttem, hogy kimegyek és megvárom a fák között, hogy besötétedjen. Felvettem egy kölcsönbe kapott téli dzsekit meg sálat, felhúztam egy szétjárt csizmát és kiléptem az ajtón. 
  Azt vártam, hogy a hideg megcsap és megdermeszt egy pillanatra a benti meleg miatt, ám csodálkozva vettem észre, hogy egyáltalán nem fázok sőt! Teljesen olyan érzésem volt, mintha egy enyhe tavaszi napon ülnék a napon.
  Csodálkozva ácsorogtam egy ideig majd lehámoztam magamról a kabátot meg a sálat. Most már rájöttem, hogy miért mosolyogtak meg, amikor ilyeneket kértem tőlük.
  - Mi újság, Hannah? - pattant mellém Joshua egy vékony felsőben meg egy farmerben.
  - Rájöttem, hogy nem fázok - válaszoltam úgy, mintha ez bármikor megtörténhetne velem. - De, akkor miért mondta egyszer azt Ethan, hogy nagyon hideg van kint?
  - Egy idő után elkezdjük érezni a hideget-meleget, csak lassabb a felismerési reakciónk, mondhatni - mosolygott rám, én meg megvilágosodtam.
  - Aha! Szóval, rátérve egy másik témára. Mi is fog most történni? - tettem fel az engem érintő kérdést.
  - Hát, átváltozol és Jason irányítása alatt megtanulsz alapszintű szükséges dolgokat meg harci fogásokat.
  - Jason irányítása alatt? Aha.. És ha azt mondom, hogy nem fogom megérteni?
 - Nyugi! - nevette el magát a fiú és nekem is egy apró mosolyra görbült a szám. - Amúgy megértenéd, mivel farkasalakban felerősödnek az állatibb ösztöneid, szóval érteni fogod a testmozgást, a morgások különbségét, vonyítást meg a többit. De Jason már tudja szabályozni az emberből farkassá válást, és ma ő nem fog átváltozni. 
  - Akkor ő személy szerint itt fog állni, míg mi farkasként rohangálunk? - értelmeztem a hallottakat, Joshua meg a vállamra csapott egy " megy ez" mozdulattal.
  - De én azt mondom, hogy menj keress egy jó helyet ahol át tudsz változni mivel lassan itt az idő - fürkészte az egyre sötétedő égboltot, majd a karórájára pillantott. - És vedd le a ruháidat, majd dugd el egy jó helyre, ha nem akarsz csupaszon szaladgálni reggel - kacsintott rám kaján vigyorral, mire nevetve a fejére csaptam egy kicsit és bekocogtam az erdő egy sűrűbb részébe. Mielőtt beléptem volna egy vastagabb törzsű fa mögé hallottam, hogy a többiek is kijönnek a házból és beszédbe kezdenek majd ők is szétszélednek, hogy búvóhelyet találjanak.
  Tétován ácsorogtam egy ideig azon gondolkozva, hogy mit is kéne magamon hagyni meg mit nem, végül arra jutottam, hogy csak a fehérneműmet nem veszem le. Lassan leöltöztem, a ruhákat lerakta a fa tövébe és ráültem várva, hogy feljöjjön a hold és itt legyen az időm.
Csendben hallgattam az erdő éjszakai neszeit és csak egy kicsit zavart a hideg lágy lehelete.
Épp azon bosszankodtam, hogy nem hoztam magammal órát amikor halvány fénysugár tört át a fák ágai között és ezüstbe vont a hold fénye. 
Hunyorogva pillantottam fel, de közben már éreztem, hogy testemet elönti a forróság és remegni kezdek miközben átlényegültem farkassá. Bár eddig is az eddiginél élesebb volt a látásom meg minden más érzékszervem kiélesedett, ebben az alakban még jobban felfejlődtek. Magamba szívtam az erdő megnyugtató moha, korhadt fa, föld, kisebb állatok és a levelek illatát.
  A holdfény ezüst színt varázsolt a bundámba miközben előügettem a házhoz ahol a többiek már csak rám vártak.
  Joshua, Karla és Ethan is farkasként üldögéltek egymás mellett míg Jason emberi alakban ácsorgott mellettük és rám mosolygott, mire az egyik farkas egy elég fenyegető pillantást, megvetéssel egybegyúrva, vetett rám majd rögtön el is kapta. Zavartan meredtem rá, de mikor Jason megszólalt inkább rá néztem.
  - Na akkor... Mindenki tudja, hogy miért vagyunk itt. Részben azért, hogy Hannah-t, úgymond, felkészítsük és, hogy mi is gyakoroljunk egy kicsit. Én amondó vagyok, hogy te ülj le amíg a többiek megmutatják, hogy mit tudnak és utána majd veled is kipróbáljuk, rendben?- fordult felém a fiú, mire bólintottam egyet és mellé sétáltam.
  - Rendben. Akkor ki szeretné kezdeni?- tette fel a kérdést, mire Joshua, aki eddig is folyton izgett-mozgott, felpattant és vakkantott egyet.- Jó, akkor Joshua és... Karla?- nézett kérdőn az egyik farkasra. Sokáig néztem, mire rájöttem, hogy hogyan tudja megkülönböztetni az ikreket. Annak, amelyik felállt volt egy fehér sáv az orrától a szeméig, míg a másiknak szimpla szürke volt a pofája. Ezek szerint Karla nézett rám fenyegetően, jöttem rá, majd a gondolataimat lekötötte az előttem zajló cselekmény.
  A két farkas felállt egymással szembe és lassan elkezdtek járni egy láthatatlan kör mentén miközben éberen figyelték egymás mozdulatait. Joshua hirtelen előreugrott mire Karla, egy kicsit megkésve, kitért a barna farkas támadása elől. 
A lányt láthatólag felidegesítette a botlása és rögtön visszatámadt. Hihetetlen sebességgel mozgott, Joshua alig bírta kivédeni a támadásait. Miközben harcoltak halk morgás töltötte meg a kis tisztást mire Jason megszólalt mellettem.
  - Jól van elég lesz! Mondom elég!- kiáltott fel amikor a két farkas még mindig morogva állt egymással szemben pattanásig megfeszített izmokkal.
  - Na... Szóval, Hannah, most láttál egy, elméletileg, nem komolyra vett párbajt- mondta nekem Jason miközben szúrós szemmel méregette Joshuát aki még mindig a hátán felálló szőrrel nézett a mellette elsétáló Karlára.- Mit gondolsz, ha most kipróbálnád, én majd adom az instrukciókat és akkor nem lesz semmi baj- mosolygott rám mire feltápászkodtam mellőle és előreléptem párat.
  - Szuper!- tapsolt egyet és Ethan is felállt majd elhelyezkedett velem szemben.- A lényeg  az- kezdte el Jason mikor a szürke farkas elindult lassú lépésekben balra mire én is elindultam arra koncentrálva, hogy nehogy elessek a saját lábaimban.-, hogy sose vedd le a szemed az ellenfeled oldaláról vagy lábairól. Azokról mindig megtudod állapítani, hogy mikor fog neked támadni- magyarázta, én meg szófogadóan Ethan oldalára néztem. Nem láttam semmi furcsát csak azt, ahogy emelkedik és behorpad a légvétele ritmusára. Mit kéne itt látnom?
Hirtelen elrugaszkodott az ellenfelem én pedig megijedve ledermedtem és csak megkésve botladoztam oldalra pár lépést, de Ethan fogsora így is két milliméterre csattant össze a torkom előtt. Nyüszítve és a földre lapulva hátráltam, de láttam a szemében, hogy nem akar bántani, kedvesség csillant benne. Kérdőn Jasonra néztem.
  - Ne blokkolj le, most úgyse fognak bántani, nem történik veled semmi baj. De ezen túl kell tenned magad, mivel egy rendes harcban már nem tudnám ezt neked elmondani- mondta komor arccal, de a hangjában egy kis nevetésféle bujkált. A tekintetem lesiklott róla és a mellette levőkre pillantottam. Joshua bátorítóan nézett vissza rám, de Karla szemében egészen más látszódott. Kárörvendés és gúny. Ez a tekintet feltüzelte az indulataimat és megfogadtam magamban, hogy nem adom meg ezt az örömöt a lánynak. Felpattantam a földről és megráztam a fejem.
Újra felvettük a kezdőpozíciónkat és elkezdtük elölről  az egészet annyi különbséggel, hogy most én próbáltam meg támadni.  Előrelendültem, de Ethan már arrébb is lépett, mielőtt elérhettem volna. Alig érkeztem meg a földre hirtelen ötlettől oldalra vetődtem és sikeresen ledöntöttem a lábairól a megdöbbent farkast. Összegabalyodva gurultunk egy kicsit a lendületemtől, majd a végén Ethan maradt fent aki egy fura farkasvigyorral nézett le rám és pajkosság villant a szemében. Játékosan rámorogtam mire lefordult rólam és hagyta, hogy feltápászkodjam.
  - Ez ügyes volt!- nevetett Jason hangosan, Joshua meg felugrálva fejezte ki örömét. Egyedül Karla méregetett még mindig nyersen amit nem tudtam hova tenni.- De úgy láttam, hogy Ethan hagyta magát legyőzni!- nézett továbbra is nevetgélve az említettre Jason, mire a farkas bolondosan megrázta a fejét.
  - Szeretném, ha Karlával is megpróbálnád- mosolygott rám én meg egy kissé ijedten néztem rá. Komolyan nem veszi észre, hogy szinte vibrál köztem és a lány között a levegő? 
  Mielőtt közbeléphettem volna, addigra Karla már felállt velem szembe és támadó állásba helyezkedett el. Kelletlenül én is felvettem a pozíciót és a tekintetemet az oldalára tapasztottam. Gondoltam, elsőre úgyis a kör mentén fogunk haladni így nem gondoltam semmire még. Csak, hogy rosszul gondolkoztam, ugyanis a lány rögvest előrevetődött és, bár egy kicsit megkésve de arrébb léptem, a fogai összecsattantak az oldalamnál és éreztem, ahogy egy jó csomó szőrt kitép. Gyors fájdalom cikázott át rajtam amitől összerázkódtam és közben döbbenten meredtem a diadalmasan néző Karlára akinek tele volt a szája a szőrcsomómmal. Kinyitotta a száját és hagyta, hogy a földre hulljon, és miközben a tekintetemmel a földön megpihenő fehérséget követettem újra előre vetődött, de ezúttal éreztem, hogy az oldalamba mar. 
Meglepettségemben és fájdalmamban felnyüsszögtem és megpróbáltam kitérni előle, de újra és újra nekem támadott, s csak tompán hallottam Jason parancsoló szavát, de nem tudtam rá figyelni, mivel minden érzékszervemmel Karlára figyeltem és miközben a fejemben cikáztak a gondolatok a lány újabb ugrásra készült. Elrugaszkodott és megbabonázva figyeltem ahogy a hold fénye megvillan a szőrén és a fogain. Félelmetesen gyönyörű látvány volt, de mielőtt még elért volna engem egy fekete folt vágódott neki oldalról és megtörve az ugrását oldalra sodorta el.
Meglepődve néztem az immár előttem tornyosuló fekete farkasra, aki vicsorogva meredt a feltápászkodó lányra. Éreztem, hogy ketten mellém lépnek, de amíg Joshua megállt mellettem, addig Ethan a húga felé tartott, ügyet se vetve a két farkas közti halk és fenyegető morgásról, majd fogta és a fejével elkezdte az erdő belseje felé tolni a lányt, de az ellenszegült és nem igazán hagyta magát betuszkolni a fák mögé.
  Amikor eltűntek a szemünk elől Jason aggodalmas tekintettel fordult felém, majd az oldalamra pillantott. Követtem a szeme útját, majd elakadt a lélegzetem. A fehér bundámon egy rész nem fehér volt, hanem vörös a sebeimből kiömlő vér miatt, és bár a sebek már meggyógyultak vagy gyógyuló félben  voltak eléggé ijesztő látványt nyújtott.
  Épp visszaemeltem a fejem Jasonre amikor megakadtam az ég alján kezdődő pirosságnál. Hajnalodott, én meg nem szándékoztam a két fiú előtt átváltozni, így megvártam, hogy vegyék a jeleimet mivel az ég felé bökdöstem a fejem, majd mikor rájöttek a hirtelen jött rángatózásom okának és már nem azon aggódtak, hogy Karla bolondot csinált belőlem otthagytam őket és megkerestem a cuccaimat.
  
  Pont a pulcsimat vettem fel a földről amikor veszekedésre lettem figyelmes. Összeráncolt homlokkal indultam el a ház felé, mivel onnan jöttek a hangok.
  - Mi a franc ütött beléd?- kérdezte idegesen Jason Karla karját szorongatva amikor az erdő széléhez értem.
 - Miért? Nem az volt kiadva, hogy harcoljunk? Én megtettem, arról nem tehetek hogy a "kiscsaj" - köpte a szavakat dühösen a lány miközben megpróbált kiszabadulni a szorításból-, nem bírta mert béna volt!
  - Igen, az volt kiadva, de nem úgy, hogy közben félholtra verd- kiáltott rá az indulattól remegő hanggal Jason, mire csak megvonta a vállát.
  - Ahogy én láttam, nagyon is élő volt, semmi baja nem történt, csak megkarcoltam egy kicsit az oldalát.
  - Megkarcoltad?! Ha megkarcolsz valakit max két csepp vér fakad ki, de neki ÖMLÖTT AZ OLDALÁN!- kiáltotta a végét mire Karla hidegen végigmérte.
  - És szerinted mi vár rá egy rendes harc során? Rámorognak és el fog rohanni nyüszítve ránk hagyva a munka legjavát!
  - Lehet, de ha segítjük felkészíteni, és előhívjuk az alfa ösztöneit a segítségünkre lehet!
  - Miért, mond, miért kell mindjárt az ő pártját fogni?- fakadt ki Karla. - Kit érdekel, hogy alfa-e vagy sem? Úgysem tud semmit a világunkról, csak a bajt fogja ránk hozni!A francnak kellet idehoznod, hogy istápold őt, simán otthagyhattuk volna a kórház előtt, hogy visszatérjen az eddigi unalmas kis életéhez! De neem, hozzuk magunkkal, aztán meg mindenki vele foglalkozzon!- csapkodott maga körül dühösen a lány.
  - Mi van? Most komolyan, mi a bajod?- rázta a fejét, továbbra is dühösen, de már egy kis értetlenkedéssel, Jason.
   -  Nem igaz, hogy mindenki körülötte ugrál! Csak teszi a fejét, ti meg minden egyes szavára ugrotok! Én tudom, hogy ő is csak egy a buta fejű lányok közül!- szórt szikrát a szeme Karlának, majd hirtelen megmerevedett és felém kapta a fejét.
  Kényelmetlenül álltam ott a tekintetének kereszt tüzében, azt figyelve, ahogy a lány remegve teleszívja a tüdejét, egy rántással kitépi magát a meglepődött Jason kezéből és emelt fővel bevonul a házba, otthagyva engem az idegesen a haját túró Jasonnel.

2014. április 2., szerda

Tizenkettedik rész

Sajnálom a csúszást, nem volt ihlet és idő :/ Ezt a részt is hosszabbra terveztem, de már nem akarlak titeket megvárakoztatni!


  Nem voltam biztos benne, hogy jól láttam-e azt amit láttam. Mikor fordultam el a tükörtől vörösen villant fel a szemem de mire visszanéztem újra az eredeti színében pompázott. Zavarodottan meredtem a homályos felületre, majd egy kis hezitálás után kiléptem a fürdőből.
  Mezítláb sétáltam vissza a konyhába, ahol most nem volt senki, így továbbmentem a, számomra annak tűnő, nappaliba.  Megérzésem jónak bizonyult, mind az öten ott voltak.
Jason a kanapé előtt állva magyarázott a többiek meg ülve hallgatták, de belépésemre mindenki rám nézett.
  - Hannah! Kérlek ülj le!- szólított fel kedvesen Jason én meg egy kissé vonakodva eleget tettem a kérésének, és letelepedtem a karfára.
  - Szóval- kezdte folytatni a beszédét.- Mostantól megerősítjük a védvonalakat, többet ellenőrizzünk és jobban figyelünk mindenre, ami a határunknál történik. Holnap pedig majd gyakorlunk egy kicsit, hogy felelevenítsük a harci tudásunkat. Rendben?- kérdezte, mire a többiek bólogattak.- Szuper! Akkor mindenki mehet a dolgára, mi meg, Hanna, beszélgetünk egy kicsit még, jó?
  - Nekem mindegy- vontam meg a vállam, majd lecsusszantam a megüresedett kanapéra.
Megvártuk míg Ethan mögött bezárul az ajtó, majd Jason gondterhelt arccal leült mellém.
  - Nos, mit szeretnél tudni?- mosolygott rám.
  - Miről is?- értetlenkedtem.
  - Hát a farkas létről.
  - Ja... Hát, úgy körülbelül mindenről- vontam meg a vállam.- Joshua már elmondta, hogy rajtunk kívül vannak még vámpírok, boszorkányok és tündérek, meg hogy mik vannak hatással ránk és rájuk.
  - Igen, de ez csak egy része a dolognak. Gondolom észrevetted, hogy gyorsan gyógyulsz. Kiélesedtek az érzékszerveid. Jobban hallasz, látsz érzékelsz mindent, és sokkal gyorsabb, ügyesebb vagy mint voltál. Ezek, mondhatni, a jó részei ennek. A másik az, hogy nem vagyunk hallhatatlanok. Nem élünk örökké, csak lelassult a folyamat. Már régebben kiszámolták, hogy számunkra három év ér fel egy emberi évvel. Ezt érted?- fürkészett én meg bólintottam és erősen gondolkoztam.
  - Akkor ezek szerint mi is megöregszünk.
  - Pontosan.
  - Akkor ti most pontosan hány évesek vagytok?- kérdeztem, mire a fiúnak megrándult a szája.
  - Én hat éve lettem farkas, tizenkét éves koromban haraptak meg. Joshua... Nos, ő az én felelőtlenségem miatt esett ebbe a csapdába. Az első átváltozásom alkalmával haraptam meg, mivel nem tudtam kontrollálni magam. Szóval ő is hat éve, s tizenöt éves, én meg tizennyolc.
 Miközben hallgattam eszembe jutott Isa
  - Azt mondod, hogy megharaptad... A... méreg, vagy nem is tudom, minek nevezzem, csak akkor hatásos, ha farkasalakban történik meg? Vagy akkor is ha nem vagy átváltozva?- halk ijedtség rezzent a hangomban.
  - A kór csak farkasalakban terjeszthető, igen- bólintott majd rám nézett.- De azzal vigyázz, hogy soha, de komolyan, soha ne harapj meg embert egynél többször, vagy nyeld le a vérét. Mert most még csak egy ártatlannak titulálható alakváltó vagy. Ha vért ízlelsz, emberi vért- hangsúlyozta ki a szót, nekem meg megremegett a gyomrom-, akkor általában vérengzővé válsz és minden alkalommal csak enni akarsz farkasként. És remélem, érted, hogy mire gondoltam.
  Erőtlenül bólintottam. Embert ölni, hogy hozzájuthassak a meleg, energiával eltöltő vérhez. Te jó ég! Ilyenekre gondolok? Nem, Hannah, ezt verd ki a fejedből! Nem energiateli a vér, hanem undorító, visszataszító, szomorú dolog vért folyni látni!
Hiába ismételtem magamban a mantrát, már láttam is a fejemben a képet. Isa feküdt előttem, kitárt karokkal, néma sikolyra nyílt szájjal és üveges tekintettel meredve a semmibe, miközben alatta egyre nagyobb tócsába gyűlt a nyakán feltépett sebből a meleg vér. Megráztam a fejem és megpróbáltam az elmém legaljára küldeni a képet és tovább figyelni Jasonre.
  - Azt nem tudom, hogy miből lehet észrevenni ezt, de ritkán szokott megtörténni. És olyankor se sokáig, mivel a vámpírvadászok erre fel vannak hatalmazva minden faj által, hogy ezeket meg kell ölni.
  Erre a hírre még inkább elsápadtam. Ha szerencsém lesz, nem leszek ilyen, és nem fognak megölni. A látszatra meg van egy tippem. Lehet, nem véletlen volt a vörös villanás az íriszemben. Figyelmeztetés féle.
  - Addig is... Hogy döntesz? Itt maradsz velünk, vagy felkeresed a városodban található falkát?- szólalt meg egy kis csönd után Jason, de nem nézett rám, pedig eléggé meglepett.
  - Ezt, hogy érted?
  - Hát, mert hogyha velünk maradsz, akkor segítünk neked alkalmazkodni ehhez az életformához, megtanítunk harcolni. Mert egy alfa...- elhalkult a hangja és idegesen felnevetett.- Persze, még el sem magyaráztam, hogy mit jelent Alfavérűnek lenni. Kezdem a legegyszerűbbel. Idővel és egy kis gyakorlással megtanulhatod azt, hogy bármikor át tudsz változni farkassá. Erősebb vagy az átlagnál és bármikor megadatik az a lehetőséged, hogy új falkát alapíts, vagy átvedd valaki helyét a csapatban. Ez azért érdekes, mivel a vezérváltás is egyfajta próbatétel. Ha olyan vezér kerül eléd, aki már túlélt mondjuk három "csapatváltást", vagyis három különböző falkánál volt... vezető, és megölte az elődjeit, akkor a vesztett vezérek erejének egy része átszáll belé. Eléggé furcsának tűnhet meg zavarosnak, de ez van. Na már most. Olyan farkasok, mint te, nagyon ritkán születnek, ezért is csodálkoztam amikor megtudtam a neved. A nagyapád is Alfa volt.
  - Az én nagyapám?- képedtem el.
  - Igen, Karláék ismerték is, az ő falkájának lettek a tagjai mikor átváltoztak.
  - Ismerték? De akkor ők idősebbek mint te?
  - Igen- bólintott.
  - De akkor, hogy vagy te a vezér?
  -  Mikor összetalálkozunk kiderült, hogy mindannyian falkát kerestünk, szóval összeálltunk. De az csak véletlen volt, hogy én lettem a "főnök". Én ismertem a környéket, ők tudtak harcolni. Oda-vissza ajánlat volt mondhatni. Összeraktuk amink volt- mosolyodott el.
  - Aha...
  - Mindegy ez nem lényeg. Ha te úgy döntesz, hogy elveszed tőlem a vezér szerepét, vagyis megküzdesz velem, akkor több mint valószínű, hogy nyersz ellenem. De ehhez kell harci tapasztalat. Amit mi megadhatunk, ha szeretnéd- mosolygott rám és a válaszomra várt.
  Átgondoltam az egészet, mérlegeltem és végül döntöttem.
  - Jól van. Szeretném- egyeztem bele mire kiszélesedett a mosolya.
  - Remek. Akkor amint elállt a havazás nekiállunk!