Kedveseim! Igen, itt vagyok, és visszatértem, de nincs jó hírem számotokra. Rájöttem, hogy baromira elrontottam ezt a történetet mind felépítési, mind időbeli mind szereplők tekintetében, szóval úgy döntöttem, hogy Wordben elkezdem megint írni. Már elkezdtem leszedni az eddig fenn lévő részeket, de a végén úgy hagytam őket ahogy van mert rájöttem, hogy ha időközben valaki idetéved és elolvassa ezt a rosszaságot, és még van hozzá kedve akkor feliratkozhat :D
Szóval igen,fogalmam sincs meddig nem lesz új rész, ez pedig az eddig megírt 14.rész eleje.Szóval sorry, de ezt a blogomat továbbra is írom, mert ezt még nem rontottam el annyira :D
Puszi: Florianna
- Őszintén, te érted mi a baja? - sóhajtott nagyot Jason és a becsapódó ajtóra nézett.
Szóval igen,fogalmam sincs meddig nem lesz új rész, ez pedig az eddig megírt 14.rész eleje.Szóval sorry, de ezt a blogomat továbbra is írom, mert ezt még nem rontottam el annyira :D
Puszi: Florianna
RÉSZLET!
- Őszintén, te érted mi a baja? - sóhajtott nagyot Jason és a becsapódó ajtóra nézett.
- Igen. -
feleltem, mire meglepetten kapta felém a fejét én meg keserűen felnevettem. -
Jason, ez logikus. Eddig itt volt ő, az egyedüli lány három fiú között, erre én
meg hirtelen befurakodtam közétek és innentől kezdve vele kevesebbet foglalkoztatok,
mint eddig – tártam szét a karomat majd a fiú mellé sétáltam.
- Hát, de neki
sose kellet segítség vagy valami ilyesmi! Még ő volt felháborodva, amikor
segíteni szerettünk volna neki! - vágott értetlen arcot Jason.
- Igen de…- kezdtem
volna magyarázni, de látva az arcát elnevettem magam. – Mindegy, lényeg az,
hogy akármilyen elutasító lány is ő, elsősorban mindig is lány marad aki, bár
nem vallja be se nektek, sem magának, szomjazik a figyelemre és a törődésre.
Csak mivel mostanában velem foglalkoztatok mind a hárman, úgy érzi, hogy
kitúrtam a helyéről és neki ezt vissza kell szerezni. Érted már?
- Azt hiszem.
Ti lányok bonyolultak vagytok – túrt ismét a hajába elgondolkozva. – De te
egyébként jól vagy?
- Persze, már semmi
bajom sincs, csak egy kissé szédülök – legyintettem.
- Ti sosem akartok
bejönni? – jött ki az ajtón Suzy mérgesen. – Miattatok fog kihűlni a leves, és
a többiek nem hiszem, hogy szó nélkül fogják hagyni!
- Megyünk már,
nyugodj meg! – intett neki Jason, mire a nő visszament a házba és mi is
nekiindultunk. – Arra gondoltam, hogy jobb lenne ezek után azt gyakorolni, hogy
át tudj változni saját erőből is. És mivel ezt még Josh-nak is gyakorolnia kéne
együtt csinálhatnátok.
- Oké - vontam meg a vállam, majd becsapódott mögöttem az
ajtó.
- Gyerünk! Koncentrálj! - harsantak Jason hangjai az
éjszakában mire Joshua összerogyott mellettem.
- Nem megy! Feladom! Fáradt vagyok és éhes. Fáj a fejem. És
tegnap is ugyan ezt csináltuk, de nem történik semmi! - nyavalygott a földön
feküdve.
- Ha nem gyakorolsz, nem is fog sikerülni! - szólt bele
Carla is a körmét vizsgálgatva.
- Te csak maradj csöndben! Attól, hogy neked már
megy, nem kell okoskodni. Egyébként is, tuti miattad kell ezt csinálnunk -
vágott vissza a fiú mérgesen, én meg csöndben figyeltem a lassan mindennapos
veszekedést.
Miután a "Tanítsuk meg Hannah-t harcolni" projekt
kudarcba fúlt, azt gyakoroltuk, hogy hogyan is kéne átváltoznunk. Minden
este ki lettünk vezényelve a ház elé, és egész addig gyakoroltunk, míg Joshua el
nem kezdett nyafogni, majd a minket szemlélő, valójában kinevető, Carla beszólt
neki és kirobban egy veszekedés.
- Ne kezdjétek megint!- dörzsölte meg az orrnyergét Jason,
mire mindketten felé fordultak.
- De hát ő kezdte! - szólt felháborodva Joshua, míg Carla
nyugodtan és vigyorogva mondta ugyan ezt.
- Istenem, mint két gyerek! Nem érdekel, ki kezdte, menjetek,
rendezzétek le egymás között a dolgot, én még gyakorolok egy kicsit Hannah-val!
Rendben? - nézett rám, mire én bólintottam, majd közösen néztük, ahogy a két
veszekedő hangos és sértő szavakat vágva egymás fejéhez bemegy a házba. - Na,
akkor. Összpontosíts, jó?
- Rendben!- bólintottam, majd behunytam a szememet, és
elkezdtem magamban keresni a farkast. Először elképzeltem, hogy hogyan is nézek
ki, aztán az érzést, amit az átváltozás után érezek mindig. Azt
a felszabadító és kötetlen érzést. Már Már épp megtaláltam volna magamban, amikor eget
rengető ordítás tépett ki a koncentrálásomból és Jason is ugrott egyet előttem.
- Hát én megfojtom ezeket! – indult el a házba,
de mielőtt odaért volna kicsapódott a bejárati ajtó.
- Te idióta majom! –
viharzott ki ordibálva Carla miközben az előle menekülő Joshua fejét csapkodta.
– Van fogalmad róla, hogy ez soha az életbe nem fog kijönni? Tönkrevágtál egy
baromira drága pólót!
- Jó’ van már, mit vagy
úgy oda egy felsőért? – vihogott a srác miközben a feje felé emelte a karját
védekezés képen, de Carlának nem maradt ideje válaszolni.
- Te jó ég, fogjátok már
be végre! – furakodott közéjük Jason és lefogta a lány csapkodó karjait. –
Josh, te nyugodj le és menj be a házba, Carla te meg… Majd kapsz egy új felsőt!
– rendezte le gyorsan a helyzetet.