2014. június 18., szerda

Tizennegyedik rész

Kedveseim! Igen, itt vagyok, és visszatértem, de nincs jó hírem számotokra. Rájöttem, hogy baromira elrontottam ezt a történetet mind felépítési, mind időbeli mind szereplők tekintetében, szóval úgy döntöttem, hogy Wordben elkezdem megint írni. Már elkezdtem leszedni az eddig fenn lévő részeket, de a végén úgy hagytam őket ahogy van mert rájöttem, hogy ha időközben valaki idetéved és elolvassa ezt a rosszaságot, és még van hozzá kedve akkor feliratkozhat :D
Szóval igen,fogalmam sincs meddig nem lesz új rész, ez pedig az eddig megírt 14.rész eleje.Szóval sorry, de ezt a blogomat továbbra is írom, mert ezt még nem rontottam el annyira :D
Puszi: Florianna


RÉSZLET!  

  - Őszintén, te érted mi a baja? - sóhajtott nagyot Jason és a becsapódó ajtóra nézett.

   - Igen. - feleltem, mire meglepetten kapta felém a fejét én meg keserűen felnevettem. - Jason, ez logikus. Eddig itt volt ő, az egyedüli lány három fiú között, erre én meg hirtelen befurakodtam közétek és innentől kezdve vele kevesebbet foglalkoztatok, mint eddig – tártam szét a karomat majd a fiú mellé sétáltam.

  - Hát, de neki sose kellet segítség vagy valami ilyesmi! Még ő volt felháborodva, amikor segíteni szerettünk volna neki! - vágott értetlen arcot Jason.

  - Igen de…- kezdtem volna magyarázni, de látva az arcát elnevettem magam. – Mindegy, lényeg az, hogy akármilyen elutasító lány is ő, elsősorban mindig is lány marad aki, bár nem vallja be se nektek, sem magának, szomjazik a figyelemre és a törődésre. Csak mivel mostanában velem foglalkoztatok mind a hárman, úgy érzi, hogy kitúrtam a helyéről és neki ezt vissza kell szerezni. Érted már?

  - Azt hiszem. Ti lányok bonyolultak vagytok – túrt ismét a hajába elgondolkozva. – De te egyébként jól vagy?

  - Persze, már semmi bajom sincs, csak egy kissé szédülök – legyintettem.

  - Ti sosem akartok bejönni? – jött ki az ajtón Suzy mérgesen. – Miattatok fog kihűlni a leves, és a többiek nem hiszem, hogy szó nélkül fogják hagyni!

  - Megyünk már, nyugodj meg! – intett neki Jason, mire a nő visszament a házba és mi is nekiindultunk. – Arra gondoltam, hogy jobb lenne ezek után azt gyakorolni, hogy át tudj változni saját erőből is. És mivel ezt még Josh-nak is gyakorolnia kéne együtt csinálhatnátok.
  - Oké - vontam meg a vállam, majd becsapódott mögöttem az ajtó.



  - Gyerünk! Koncentrálj! - harsantak Jason hangjai az éjszakában mire Joshua összerogyott mellettem.
  - Nem megy! Feladom! Fáradt vagyok és éhes. Fáj a fejem. És tegnap is ugyan ezt csináltuk, de nem történik semmi! - nyavalygott a földön feküdve.
  - Ha nem gyakorolsz, nem is fog sikerülni! - szólt bele Carla is a körmét vizsgálgatva.
  - Te csak maradj csöndben! Attól, hogy neked már megy, nem kell okoskodni. Egyébként is, tuti miattad kell ezt csinálnunk - vágott vissza a fiú mérgesen, én meg csöndben figyeltem a lassan mindennapos veszekedést.
  Miután a "Tanítsuk meg Hannah-t harcolni" projekt kudarcba fúlt, azt gyakoroltuk, hogy hogyan is kéne átváltoznunk. Minden este ki lettünk vezényelve a ház elé, és egész addig gyakoroltunk, míg Joshua el nem kezdett nyafogni, majd a minket szemlélő, valójában kinevető, Carla beszólt neki és kirobban egy veszekedés.
  - Ne kezdjétek megint!- dörzsölte meg az orrnyergét Jason, mire mindketten felé fordultak.
  - De hát ő kezdte! - szólt felháborodva Joshua, míg Carla nyugodtan és vigyorogva mondta ugyan ezt.
  - Istenem, mint két gyerek! Nem érdekel, ki kezdte, menjetek, rendezzétek le egymás között a dolgot, én még gyakorolok egy kicsit Hannah-val! Rendben? - nézett rám, mire én bólintottam, majd közösen néztük, ahogy a két veszekedő hangos és sértő szavakat vágva egymás fejéhez bemegy a házba. - Na, akkor. Összpontosíts, jó?
  - Rendben!- bólintottam, majd behunytam a szememet, és elkezdtem magamban keresni a farkast. Először elképzeltem, hogy hogyan is nézek ki, aztán az érzést, amit az átváltozás után érezek mindig. Azt a felszabadító és kötetlen érzést. Már  Már  épp megtaláltam volna magamban, amikor eget rengető ordítás tépett ki a koncentrálásomból és Jason is ugrott egyet előttem.
  - Hát én megfojtom ezeket! – indult el a házba, de mielőtt odaért volna kicsapódott a bejárati ajtó.
  - Te idióta majom! – viharzott ki ordibálva Carla miközben az előle menekülő Joshua fejét csapkodta. – Van fogalmad róla, hogy ez soha az életbe nem fog kijönni? Tönkrevágtál egy baromira drága pólót!
  - Jó’ van már, mit vagy úgy oda egy felsőért? – vihogott a srác miközben a feje felé emelte a karját védekezés képen, de Carlának nem maradt ideje válaszolni.
  - Te jó ég, fogjátok már be végre! – furakodott közéjük Jason és lefogta a lány csapkodó karjait. – Josh, te nyugodj le és menj be a házba, Carla te meg… Majd kapsz egy új felsőt! – rendezte le gyorsan a helyzetet.