Prológus

 - Nem... Nem lehetsz AZ!- suttogta a lány döbbenten, miközben az előtte álló fiút nézte. - Ez nem lehet! Nem...- dadogott, majd lassan előrelépett egyet.

Lélegzetvisszafojtva lépdelt a fiú felé a tisztáson át, majd mikor elé ért megállt, és kiengedte a levegőt.

 - Nem...- nézett kétségbeesetten a lány, amikor megérezte az illatát. Nem volt benne semmi különös, emberi orrnak.

 De ő farkas volt, és a farkasok azért léteztek, hogy megöljék az olyanokat, mint Ő. 

 A lány küszködve próbálta legyűrni ezt az énjét, és felemelte a kezét, hogy megérintse a fiú tenyerét.

 Sima volt, és egy-két fokkal hidegebb, mint egy átlagemberé, és ez végképp összetört minden reményt a lányban.

 - Colin... Menj innen! Meg fognak ölni! Hallod? Hogy jutott eszedbe ide jönni? Ez a farkasok területe!- lábadt könnybe a lány szeme, miközben megpróbálta a fiút elküldeni. 

 Aztán egyszer csak neszezést hallott a tisztás bal oldalán lévő erdősávból. Odakapta a fejét és felsikoltott.

 - Colin! FUSS!- üvöltötte a lány kétségbeesve, amikor meglátta a fekete farkast.  Meglökte a fiút, hogy mozgásra bírja, de nem sokat ért vele. A szőke srác kisebb döbbenettel bámulta a felé rohanó állatott, és teljesen megdermedt a meglepetéstől.

 - Jason, NE!- ugrott a lány a farkas elé, de az ügyet sem vetve rá kikerülte és teljes erőből rohant az áldozata felé. - Nem! Ezt nem engedem!- sikította a lány, miközben érezte, ahogy a melegség végig elönti a testét. De nem sikerült átváltoznia, mivel két kisebb farkas ugrott elé, kicsit meglökve őt, így kiesett a koncentrálásból.

 - Menjetek innen!- vicsorgott a két állatra a lány, majd feltekintett az égre.

 Abban a pillanatban bukkant elő a hold a fák mögül, és nappali fénnyel árasztotta el a tisztást. A két farkas is felnézett, majd egy kis ijedtséggel a szemükben néztek vissza a lehunyt szemmel előttük ülő kicsi alakra.

 - Itt az idő mindent megváltoztatni!- suttogta a lány, miközben egész testén remegéshullámok futottak át. Mikor kinyitotta a szemeit, sárga fény villant meg bennük, és érezni lehetett a dühöt, amit magából árasztott.

 Érezte, ahogy a teste átlényegül, és immáron négy lábon állva rámordult az előtte álló két farkasra, akik nyüszítve utat engedtek neki, ő pedig rohanni kezdett arra, ahonnan a harc hangjait hallotta.