Hetedik rész

Nos kedveseim! :) két hét kihagyás után itt a következő rész, bár ez is kérdéses volt, hogy felkerüll-e mivel eléggé rosszul voltam egész nap. De a mai technika csodákra képes, csak miattatok megírtam telefonról. :) Szóval, ha van egy pár hiba benne nagyon sajnálom, de így sikerült
Ui.: Kellemes olvasást :)

 " Hideg van és a földön ülök. Halk szellő borzolja a fenyők örökzöld tűleveleit, s érzem, ahogy a talajon heverő lehullottak a meztelen combomba szúródnak. Egy rövid nadrág és egy ujjatlan felső van csak rajtam
  Hirtelen hangot hallok mögülem és megfordulok. Egy alak közeledik felém, de a sötétség miatt nehezen tudom kivenni, hogy kicsoda. Hunyorogva tekintek felfelé, majd mikor felismerem boldog mosoly árad szét az arcomon, és feltápászkodok a földről. Ty! Örömmel szaladok felé és a karjaiba vetem magam, de ő nem ölel meg. Kezei bénán lógnak mellette teljes mozdulatlanságban.  Felnézek az arcába, de hidegséget találok a szemében.
 - Ty...?- szólalok meg remegő hangon mire rám irányítja a tekintetét. Gyilkos düh villan a kék íriszekben, én meg levegő után kapkodva lépek el tőle.
 Tekintetét a szemembe fúrva közeledik felém, miközben folyamatosan hátrálok. Érzem, ahogy a szívem olyan gyorsan ver, mintha egy csapdában ragadt kismadár lennék. Villanást látok a szemem sarkából és odakapom a fejem. Döbbenten meredek a kezébe tartott késre. Gyorsabban lépdelek hátra fele miközben a tekintetem le nem veszem a holdfényben fürdő pengéről. A sarkam egyszer csak beakad egy gyökérbe és hátravágódok. Kétségbeesetten nézek fel, és megpróbálok kúszni a földön. 
 Ty szeme kéken villan, és olyan halkan, hogy alig hallom, megszólal:
 - Meg... Foglak.. Ölni!- tagolja szét a mondatot, majd felemeli a kést tartó karját és lesújt vele. Ösztönszerűen a fejem felé kapom a kezemet és sikítani kezdek."

 - Neee! Nee!
 Sokkolódva jöttem rá, hogy a saját sikolyaimra ébredtem fel és hadonásztam a kezeimmel. Beletemettem a párnámba a fejem miközben próbáltam csillapítani a szívverésemet. A rajtam maradt ruha az izzadságban úszó testemre tapadt, és olyan volt, mintha emberi karok fonódnának közém. Remegő kezekkel
tapogattam ki a mobilomat, és megnyomva egy gombot megnéztem az időt, bár egy pillanatra megvakultam a hirtelen felvillanó éles fénytől. A kijelző pontosan éjfélt mutatott. Nyögve dobtam le magam mellé a telefont, és beletúrtam a hajamba. Végigaludtam az egész délutánt, plusz a fél éjszakát. Kiszenvedtem magamat a körém csavarodott takaró és lepedő burritómból, és elvánszorogtam az ablakig. Sarokig kinyitottam az ablakszárnyakat, és megborzongtam amikor a betóduló hideg levegő végigcirógatta a forró testemet.
 Még jó pár percig álltam ott, néztem a lassan fogyásnak kezdő holdat, és az álmom jutott eszembe.
 Valami jelentése biztos van- töprengtem magamban miközben éreztem, ahogy a fagyosság lassan átjárja az egész testemet. Megérintettem az arcomat, és összerezzentem. A kezem továbbra is tűzforró volt.
 Bosszúsan fordultam el a gyöngyházfényű holdtól és  nyitva hagytam az ablakomat. A mellettem levő szék karfájáról felkaptam a hálóingemet és gyorsan átöltöztem maj elindultam, hogy újra vissza aludhassak.
 Miközben az ágyam felé tartottam olyan érzésem támadt mint amikor beteg voltam. Elhomályosult a látásom, a lábaimat alig éreztem. Amikor megtámaszkodtam a szekrényemen majdnem lefejeltem azt, mivel nem volt erő a karomban sem. Gyenge remegés futott végig a gerincem mentén, én meg behunytam a szememet. Vettem egy mély lélegzetet és erőt gyűjtöttem arra a kis távra. Eltökélten tekintettem a célom felé, összeszorítottam az ajkaimat, kihúztam magam és elindultam.
 A felénél éreztem, hogy az erő kezd kiszállni belőlem, így összeszorítottam az ökleimet és még keményebben koncentráltam, és igen! Sikerült!
 Örömmel sóhajtottam fel, hogy nem a padlón kötötte ki, de egy kicsit még mindig féltem, hogy mi okból láthatok homályosan. Mielőtt ezzel a problémámmal foglalkozhattam volna erős remegéshullám kerített hatalmába, mintha megpördült volna velem a szoba, a szőnyeg kicsúszott a lábam alól. Tudtam, hogy eldőlök, de azt már nem, hogy az ágyra esek-e mert elsötétült előttem a világ.

 " Furcsán érzem magam. Minden túl kontúros, mindennek felerősödött az szaga, s olyanokat is érzek amit eddig még sosem.
 A lakkozott fenyőbútorok kellemes illatja betölti az orrom, de belekeveredik a parfümöm gyümölcsös illatárja, s a nyitott ablak felől az erdő, moha, friss föld megnyugtató aromája árad felém. A hallásom is kiélesedett. Tisztán hallom a két szobával arrébb alvó Sophie-t és Jim-et. Ülök az ágyamon és meredek magam elé. Felemelem a fejem és oldalra fordítom. Mikor meglátom magam a mellettem függő tükörben megdermedek és zihálva meredek a képmásomra, hiába vagyok tisztában azzal, hogy csak álmodok.
 Leugrok az ágyamról, puhán és csendesen érek talajt. Furcsa érzés, hogy négy lábon érkezem meg. Lassan lépdelek a tükör felé. Amikor odaérek a hideg felülethez, hozzá nyomom az orromat. Kifújt lélegzetem párafoltot hagy, sárga szemem jelzőfényként ragyogott. Eléggé bizarr álom- gondolom magamban miközben feltérképezem az alakomat. Nem mindennap álmodja meg az ember magát farkasként. Végigjártattam tekintetemet a külsőmön.
 Hófehér bunda. A halvány holdfényben is úgy fénylik, mintha selyem lenne. Fekete puha orr, aranyszínű farkas szem. A mancsom szürke talp-párnákban végződik, s karmok állnak ki a mancsomból.  Miután kicsodálkozom magam elfordulok és az ablakhoz trappolok.
 Két első lábammal felkapaszkodom az ablakkeretbe és kitekintek. Lenézek a talajra és erős késztetést érzek arra, hogy leugorjak. Nem gondolkozom sokáig, hátralépek párat majd nagy lendülettel kirepülök a szabad ég alá.
 Nem gondolok arra, hogy megsérülhetek, hisz az álmokban minden megtörténhet.
 Halk dobbanással érem el földet. Szinte azt sem várom meg, hogy a hátsó lábaim is talajt fogjanak, már szaladok is.
 Élvezem ahogy a bundámat borzolja a szél, az erdő minden illata és szaga megérint engem.
 Gyorsabb vagyok, mint valaha. Fák suhannak el mellettem, kis erdőlakók szaladnak szét az avarban közeledésemre.
 Szabadnak érzem magam, sosem akarok megállni.
 Körbeszaladom az erdőt, többször is, végül a házunk előtt állok meg. Amikor felnézek a házra újból elfog a szédülő érzés és remegni kezdek, majd hirtelen elsötétült az éjszaka."

 Mikor kinyitottam meglepetten meredtem a sáros kezemre, majd végignéztem magamon.
 Elsőként az tűnt fel, hogy nincs rajtam ruha, s libabőrös voltam. A felkelő nap fényében feltűntek a sárfoltok a testemen, s ami a leginkább megdöbbentem, hogy ott ültem a házunk előtt, ahol az álmom véget ért.
 Felnéztem a szobámhoz és viszonylag örömmel konstatáltam, hogy az ablakom továbbra is nyitva van. Felpattantam s odaszaladtam.
 Kicsavarodott nyakkal néztem fel majd körbepillantottam, hogy mi módon tudnék bejutni a házba. Szerencsémre a fal mellett nőtt egy nagy fa, amit Jim már jó ideje ki akarta vágni mert tönkretette a házfalat.
 Gyorsan odamentem s megragadtam az alsó ágak egyikét majd felhúztam magam rajta. Pár perc múlva már az ablakkeretbe kapaszkodtam, a lábamat belendítettem és becsusszantam a szobámba.
 Gondolkozás nélkül kaptam fel a kezembe eső ruhadarabokat s indultam a fürdő felé. Amikor elhaladtam az ágyam mellett megpillantottam a szétszakított hálóingemet. Felkaptam a darabokat s szinte pánikszerűen dobtam be a kukába.