Harmadik rész

 - Nincs ruhám... - álldogáltam kétségbeesetten suli után az utcán Isa társaságában. - Holnap péntek, a bál napja...

 Két hét telt el a tesis produkcióm óta, ami lassan feledésbe merült. 

 December negyedike volt, és lassan szállingózott egy-két hópelyhecske az égből lefele, az időnek megfelelő hangulatot adva.

 - Van nálad pénz?- rázta meg a szőke haját Isa.

 - Hát... Nem sok- rágtam a szám szélét gondterhelten.

 - Mennyi?

 - Úgy negyven dolcsi körül...

 - Nem baj, majd ha kell, kipótlom!- ragadta meg a karomat, és elkezdett húzni a ruhabolt felé.

 Az ajtó csilingelve kinyílt, mi meg beléptünk a befűtött szobába.

 - Hello!- intett a pénztárosnak Isa lazán, és bejáratosan elindult a estélyiket, kisestélyiket, buliruhákat tartalmazó rész felé.

 - Hányszor jártál már itt?- siettem a lány után.

 - Én? Hát... Heti kétszer teszek legalább egy kört bent. És mióta megnyílt- fordult meg nagy lendülettel, majd mosolyogva elkezdte kiszedegetni a neki tetsző ruhákat, és a karomba pakolgatta őket.

 - Öm... Lehetne valami kevésbé rikító, feltűnő színű is közte?- kérdeztem közbe félénken, miközben a rózsaszín és sárga ruhakupacon átnéztem.

 Csilingelő hangon felkacagott, majd gyorsan rádobott egy fekete meg egy sötétkék darabot is.

 - Így megelégszik, hercegnő?- hajolt meg gúnyos komolysággal, én meg biccentettem, és hagytam, hogy még több élénk színű ruhával terheljen le.

 - Na, most már mehetsz!- irányított a próbafülkék felé, maga előtt terelgetve.

 Sóhajtva pakoltam le a ruhákat a székecskére, és már megbánva a meggondolatlan tettet, miszerint elmondom Isának a problémámat, elkezdtem levetkőzni.

 Sorban felvettem a rózsaszín, habos-babos ruhácskákat, a sárga, mélyen kivágott koktélruhákat, és megmutattam őket a várakozó lánynak.

 Neki természetesen mind tetszett, de én feszengtem bennük, így egytől egyig lekerültek rólam, vissza a fogasra.

 Sóhajtva meredtem az utolsó fekete darabra, és fáradtan átráncigáltam a fejemen.

 Mielőtt kifordultam volna a próbafülkéből vetettem egy pillantást a felszerelt tükörre, és elakadt a szavam.

 A fekete szatén anyag felé csipke volt varrva, de az egész ruha anyagát befedte, és egy kicsit hosszabb volt az aljánál,  vagy tíz centi az alján csak a csipke volt.

A fekete szín általában lesápasztotta a fehér bőrömet, de ez, ahogy rávetődött a fény, kékesen csillogott, és márványszerűvé tették a bőrömet.

 - Ez lesz az!- léptem ki boldogan a fülkéből barátnőm elé, aki elismerően végigmért.

 - Hát... Nekem jobban tetszettek a rózsaszínek, de ha neked ez kell. Mennyibe kerül?

 - Harmincöt dollár- léptem vissza a függöny mögé és lekaptam magamról a ruhát, majd felöltözve kiléptem.

 - Akkor ezzel megvagyunk- sóhajtottam fel boldogan, majd leléptünk az utcára a lépcsőről.

 - Lehet, visszamegyek azért a ruháért... - gondolkozott mellettem hangosan Isa.

 Amíg én próbáltam, ő szétnézett, és talált egy arany, strasszokkal kirakott kisestélyit, ami tökéletesen kiemelte az alakját.

 - Jó, akkor megvárjalak?- torpantam meg.

 - Nem, nem kell, menj csak, én úgyis beugrok még Kiarához - legyintett le, majd visszaszaladt a boltba.

 Csendben battyogtam haza az egyre erősödő havazásba, és a holnapi bálon járt az agyam.

 Vajon a többiek milyen ruhát fognak viselni? Hogy lesz a lányok haja? És az enyém? Tegyek fel valami sminket? Milyen cipőt vegyek? Ty mit fog felvenni? Colin? Egyáltalán, Colin kivel jön?

 Ilyen s ezekhez hasonló gondolatokkal a fejemben értem haza.

 - Sziasztok!- léptem be a házba, és lehúztam a fejemről a sapkámat, amin lassan olvadtak le a hópelyhek. - Nézzétek mit vettem!- siettem be az étkezőbe ahol a többiek ültek egy-egy forró teával a kezükben.

 Kíváncsian nézték a páragőz mögül, ahogy szerencsétlenkedtem egy sort, de végül sikerült kiszednem a ruhát.

 - De szép!- kiáltott fel Lilly, de Sophie és Jim is elismerően bólogatott.

 - És nem is volt drága!- lelkendeztem.

 Miután kicsodálták magukat a ruhában, töltöttem magamnak is egy bögre teát és leültem közéjük.

 Felszabadultan beszélgettünk mindenféléről, boldogok voltunk, és nem volt semmi problémánk.

 Én olyan hét körül hagytam őket ott, és felmentem a szobámba tanulni. 

 Épp befejeztem és összeraktam a holmimat másnapra, amikor megszólalt a telefonom, jelezve, hogy jött egy SMS-em.

 " Szép legyél holnap!"

 Ty. Mosolyogva írtam vissza neki, hogy nem fog csalódni, mire visszakaptam egy  "tudom" üzenetet.