-
Nincs ruhám... - álldogáltam kétségbeesetten suli után az utcán Isa
társaságában. - Holnap péntek, a bál napja...
Két
hét telt el a tesis produkcióm óta, ami lassan feledésbe merült.
December
negyedike volt, és lassan szállingózott egy-két hópelyhecske az égből lefele,
az időnek megfelelő hangulatot adva.
-
Van nálad pénz?- rázta meg a szőke haját Isa.
-
Hát... Nem sok- rágtam a szám szélét gondterhelten.
-
Mennyi?
-
Úgy negyven dolcsi körül...
-
Nem baj, majd ha kell, kipótlom!- ragadta meg a karomat, és elkezdett húzni a
ruhabolt felé.
Az
ajtó csilingelve kinyílt, mi meg beléptünk a befűtött szobába.
-
Hello!- intett a pénztárosnak Isa lazán, és bejáratosan elindult a estélyiket,
kisestélyiket, buliruhákat tartalmazó rész felé.
-
Hányszor jártál már itt?- siettem a lány után.
-
Én? Hát... Heti kétszer teszek legalább egy kört bent. És mióta megnyílt-
fordult meg nagy lendülettel, majd mosolyogva elkezdte kiszedegetni a neki
tetsző ruhákat, és a karomba pakolgatta őket.
-
Öm... Lehetne valami kevésbé rikító, feltűnő színű is közte?- kérdeztem közbe
félénken, miközben a rózsaszín és sárga ruhakupacon átnéztem.
Csilingelő
hangon felkacagott, majd gyorsan rádobott egy fekete meg egy sötétkék darabot
is.
-
Így megelégszik, hercegnő?- hajolt meg gúnyos komolysággal, én meg
biccentettem, és hagytam, hogy még több élénk színű ruhával terheljen le.
- Na,
most már mehetsz!- irányított a próbafülkék felé, maga előtt terelgetve.
Sóhajtva
pakoltam le a ruhákat a székecskére, és már megbánva a meggondolatlan tettet,
miszerint elmondom Isának a problémámat, elkezdtem levetkőzni.
Sorban
felvettem a rózsaszín, habos-babos ruhácskákat, a sárga, mélyen kivágott koktélruhákat,
és megmutattam őket a várakozó lánynak.
Neki
természetesen mind tetszett, de én feszengtem bennük, így egytől egyig
lekerültek rólam, vissza a fogasra.
Sóhajtva
meredtem az utolsó fekete darabra, és fáradtan átráncigáltam a fejemen.
Mielőtt
kifordultam volna a próbafülkéből vetettem egy pillantást a felszerelt tükörre,
és elakadt a szavam.
A
fekete szatén anyag felé csipke volt varrva, de az egész ruha anyagát befedte,
és egy kicsit hosszabb volt az aljánál, vagy tíz centi az alján csak a
csipke volt.
A fekete
szín általában lesápasztotta a fehér bőrömet, de ez, ahogy rávetődött a fény,
kékesen csillogott, és márványszerűvé tették a bőrömet.
-
Ez lesz az!- léptem ki boldogan a fülkéből barátnőm elé, aki elismerően
végigmért.
-
Hát... Nekem jobban tetszettek a rózsaszínek, de ha neked ez kell. Mennyibe
kerül?
-
Harmincöt dollár- léptem vissza a függöny mögé és lekaptam magamról a ruhát,
majd felöltözve kiléptem.
-
Akkor ezzel megvagyunk- sóhajtottam fel boldogan, majd leléptünk az utcára a
lépcsőről.
-
Lehet, visszamegyek azért a ruháért... - gondolkozott mellettem hangosan Isa.
Amíg
én próbáltam, ő szétnézett, és talált egy arany, strasszokkal kirakott kisestélyit,
ami tökéletesen kiemelte az alakját.
-
Jó, akkor megvárjalak?- torpantam meg.
-
Nem, nem kell, menj csak, én úgyis beugrok még Kiarához - legyintett le, majd
visszaszaladt a boltba.
Csendben
battyogtam haza az egyre erősödő havazásba, és a holnapi bálon járt az agyam.
Vajon
a többiek milyen ruhát fognak viselni? Hogy lesz a lányok haja? És az enyém?
Tegyek fel valami sminket? Milyen cipőt vegyek? Ty mit fog felvenni? Colin?
Egyáltalán, Colin kivel jön?
Ilyen
s ezekhez hasonló gondolatokkal a fejemben értem haza.
-
Sziasztok!- léptem be a házba, és lehúztam a fejemről a sapkámat, amin lassan
olvadtak le a hópelyhek. - Nézzétek mit vettem!- siettem be az étkezőbe ahol a
többiek ültek egy-egy forró teával a kezükben.
Kíváncsian
nézték a páragőz mögül, ahogy szerencsétlenkedtem egy sort, de végül sikerült
kiszednem a ruhát.
-
De szép!- kiáltott fel Lilly, de Sophie és Jim is elismerően bólogatott.
-
És nem is volt drága!- lelkendeztem.
Miután
kicsodálták magukat a ruhában, töltöttem magamnak is egy bögre teát és leültem
közéjük.
Felszabadultan
beszélgettünk mindenféléről, boldogok voltunk, és nem volt semmi problémánk.
Én
olyan hét körül hagytam őket ott, és felmentem a szobámba tanulni.
Épp
befejeztem és összeraktam a holmimat másnapra, amikor megszólalt a telefonom,
jelezve, hogy jött egy SMS-em.
"
Szép legyél holnap!"
Ty.
Mosolyogva írtam vissza neki, hogy nem fog csalódni, mire visszakaptam egy
"tudom" üzenetet.
A székecske a legjobb :D De komolyan. Becézős kedvedben voltál? :D áá, kár, hogy nem írtad tovább, érdekel :P Amúúúgy tudod, írtam még anno a blogomban, hogy lesz egy másik, hát, most asszem megcsináltam, ha gondolod és érdekel, nézd meg :) http://starttolacelig.blogspot.hu/
VálaszTörlés(Remélem, ez a Ty is szereti a bulikon a sütiket:D)
haha, nem nem voltam, csak úgy jött, hogy igy tudom jellemezni hogy kicsi darabról van szó :D Írtam volna én, de nem jutott rá idöm, ki lettem lakoltatva a gép elől, hát mondom akkor felrakom így :D
TörlésTermészetesen megnézem, fel is iratkozom mindjárt :)
Hát, ez a Ty nem éppen a sütiket szereti... :D