-
Mi?- fordult felém, én meg zavartan néztem a kék szemébe. Már lassan egy éve
együtt vagyunk, de ezt a tekintettet sosem fogom megszokni.
-
Láttad a bál időpontját?
-
Ja, persze, hisz mindenhol ez van kirakva!- röhögött fel, majd visszafordult a haverjához.
Szomorúan néztem a terem elejére, ahol a nyomik elkezdték feltölteni az első
sorokat.
Farkastörvény,
hogy a menők hátul, a kettő közötti középen a stréberek és a többi hozzájuk
tartozó elöl, foglal helyet.
-
Na, mi a helyzet?- vágódott be mellém Isa, és a rózsaszínre kifestett körmeit
kezdte nézegetni.
-
Hát... Ty még mindig nem hívott el a bálba- válaszoltam halkan.
-
Mi?! - fordult felém és rám meresztette a barna szemeit.
-
Jól hallottad!- mosolyodtam el fanyarul.
- Na,
várj!- tápászkodott fel, majd előttem átnyúlva megkocogtatta Ty vállát.
-
Mi van?- fordult hátra a fiú.
-
Mész a bálba?- szegezte neki Isa a kérdést.
-
Ja.
-
Hannah-val?
-
Persze... Ő a barátnőm! Majd még mással fogok elmenni, ne gondolj már
hülyeségeket!- röhögött fel, majd visszafordult beszélgetni.
- Na,
látod!- zöttyent vissza a székére a lány.
-
Kösz!- mondtam, majd elővettem a füzetemet, és figyelni kezdtem a tanárra.
Merthogy már egy ideje beszélt.
Én
szorgalmasan írtam, a többiek meg mással voltak elfoglalva. Ez az egy sosem
változott. Ők szórakoztak órán, aztán vagy elkérték tőlem, aki jegyzetelt órán,
vagy a stréberektől fenyegetéssel megszerezték. A dolgozatoknál persze én
segítettem nekik, így valahogy mindig össze tudtak szedni egy közepest.
-
Hé!- bökött meg valahol az óra felénél Ty.
-
Hm?- néztem rá fél szemmel miközben írtam.
-
Átjössz ma?- kérdezte édes mosollyal, miközben a karján nyugtatta a fejét, és
elnyúlt a padon.
-
Hát... Tanulnom kéne- feleltem halkan.
-
Jaj, mindig csak tanulsz! Egy kis időt szánhatnál rám is!- panaszkodott.
-
Tudod, hogy Sophie csak azért enged meg, hogy veletek legyek, mert nem
romlottak a jegyeim. - mutattam rá, ő meg bosszúsan felsóhajtott.
-
Csak ne gyere megint a főiskoláddal! Akkor, ma háromkor várlak!- állt fel a
helyéről, és kiindult.
-
Fiatalúr...!- szólt rá a tanár, de abban a percben csöngettek, Ty pedig
kilépett az ajtón.
Nagy
hangzavar közepette mindenki más összepakolt, majd beszélgetések közepette
kicsődült a teremből. Ez az egy közös tulajdonság a diákok között.
Amint
vége az órának mindenki csorda módjára megy el, legyen az stréber vagy menő.
Az
utolsó óra végéig annyit jegyzeteltem, hogy úgy éreztem leszakad a kezem.
- Akkor,
háromkor!- búcsúzott el tőlem Ty egy gyors csókkal, majd elindult az egyik kis
utcán.
-
Igen- suttogtam boldogan.
-
Na jössz már?- állt meg mellettem Colin.
-
Mi? Ja, persze!- kaptam észbe, és mi is elindultunk az ellenkező irányba.
Egy pár
perce mentünk még csak, de éreztem, hogy neheztel rám egy kicsit.
-
Haragszol?- sandítottam rá félénken, mire felsóhajtott és az égre nézett.
-
Nem, rád nem tudok-mosolygott rám halványan, én pedig megkönnyebbülten
visszavigyorogtam rá. - Csak idegesít, ahogy ez a gyerek bánik veled!- mondta
ki, én pedig éreztem, ahogy megremeg a gyomrom.
Ezt
szinte mindennap eljátssza, és mindig ugyanoda lyukadunk ki.
-
Szeretem őt. És TUDOM, hogy megbízhatok benne- vágtam vissza halkan, de
erőteljesen.
-
Ne, kérlek, ne kezdjük megint!- morogta, én pedig biccentettem beleegyezésem
jeléül. Tegnap nagyon összevesztünk egy ilyen beszélgetésen, és nem akartuk
megint megtenni.
-
Szuper!- mosolyodott el, majd barátságosan felborzolta a hajamat.
-
Hé! Ne már!- löktem el a kezét nevetve, majd elszaladtam előle.
-
Nem menekülsz!- kiáltott utánam, és ő is rohanni kezdett.
Felsikkantottam,
amikor elkapta a derekamat és visszarántott.
- Ez nem ér!- nevettem vidáman vele együtt. - Na,
engedj el!- feszegettem boldogan a karjait, de nem engedett, sőt, inkább
erősebben szorított magához.
-
Kérlek! - kértem lágyabb hangon, majd hátradöntöttem a fejemet és a mellkasának
támaszkodva néztem fel rá. Visszanézett, egyenesen bele a szemembe, engem pedig
elöntött a melegség.
Mi
van ezekkel a fiúkkal, hogy mindegyiknek ilyen igéző szeme van?- gondoltam
magamban egy kicsit bosszankodva, majd elmosolyodtam, amikor nyomott egy puszit
az arcomra.
-
Most már mehetsz!- engedett el nevetve, én meg játékosan meglöktem. - Na, mi
az? Újra akarod játszani?- húzta fel a szemöldökét vidáman, én meg kacagva
szaladtam el.
-
Nem, ide nem jössz! Nem engedlek be!- kiáltottam felé vidáman, a házunk
ajtajában állva.
-
Fogadjunk?- jött közelebb, én meg gyorsan bedugtam a kulcsomat a zárba és
sietve kinyitottam. Még utoljára játékosan a fiúra öltöttem a nyelvemet és
besurrantam az ajtón, amit aztán gyorsan becsaptam és bereteszeltem.
-
Hé, ez nem ér! Engedj be!- dörömbölt az ajtóm, én meg nevetve ráztam a fejemet,
és kinéztem az ajtó ablakán. - Nem jó vicc! Ezért még bűnhődni fogsz!-
"fenyegetett" meg komoly arccal, majd intett egyet és hazament.
Vidáman
pakolgattam otthon, a csendet élvezve. Sophie és Jim csak estefele jönnek haza,
Lilly pedig egy cetlire írva tájékoztatott, hogy elment a másik városba bulizni
a barátnőjével.
Fél
háromkor felhagytam a tanulással, és elkezdtem készülődni.
Megfésültem
a hosszú szőke, mások szerint méz-szőke, hajamat, felvettem egy halvány
rózsaszín felsőt, farmert, majd egy kis hezitálás után egy leheletnyi parfümöt.
Mielőtt
kiléptem volna a házból felkaptam egy vékony dzsekit és felvettem azt is.
Igaz,
hogy még csak ősz közepe volt, de Luis Town-ban már erősen hűlt lefele a
levegő.
Ebben
közrejátszott az is, hogy az USA északi részén terült el, és a várost körülvevő
erdő miatt kevés volt a napsütéses órák száma.
Gyorsan
lépkedve haladtam Ty-ék házához, közben meg élveztem, hogy a szél
bele-belekap a hajamba, simogatja az arcomat, de közben megtáncoltatja az úton
heverő színes faleveleket.
Egy
jó tízperces séta alatt értem el Ty-ékhoz, majd egy kicsit a hidegtől
megdermedt kezemmel megnyomtam a csengőt. Felhangzott a hangos, bimm-bamm,
hang, majd rá pár perce nyílt az ajtó, én meg Ty nyakába ugrottam.
Előbb
megszorongatott, majd váltottunk egy hosszú, szenvedélyes csókot.
- Gyere be!- húzott be a kezemnél fogva.
Beköszöntem Mrs. Reagmentnek, majd felmentünk Ty szobájába.
Amint
beértünk, becsapta maga mögött az ajtót, és levetődött az ágyára. Én előbb
lekaptam magamról a kiskabátot, majd mellémásztam.
A
fejemet rátettem a karjára, ő meg először gyengéden megcsókolt, aztán pedig
egyre hevesebben. Boldogan viszonoztam őket, és a fellegekben éreztem magamat.
Utána már csak feküdtünk egymás mellet, és néztük a másikat.
-
Annyira szeretem a szemeidet!- suttogta lágyan, miközben kisöpört egy kósza
tincset az arcomból. Lesütöttem a szemeimet, és elmosolyodtam. - Olyan mint az
arany!- mormolta, majd egy gyengéd puszit nyomott az orromra.
-
Én is szeretem a tiedet!- válaszoltam vissza, de ő csak megrázta a fejét.
- A
te tekinteted mindent visz!- mondta, majd szorosan magához húzva megölelt.
A
szememnek egy tulajdonsága van csak. Az, hogy gyerekkorom óta folyamatosan
világosodott.
Olyan
sötétbarna szemekkel születtem, hogy szinte már feketének tűntek. Aztán, ahogy
folyamatosan nőttem, elkezdett világosodni. Az elején anyáék nem vették észre,
csak amikor két éves koromban visszanézték a képeimet. Elkezdtek tanakodni,
hogy vajon miért, de végül arra jutottak, hogy másnak is változik a szemszíne,
így annyiban hagyták. Legközelebb hatéves koromban kezdtek megint beszélni
erről, majd arra jutottak, hogy elvisznek egy orvoshoz. Addigra a szemem már
csokoládébarna volt, de abból is a világosabb fajta. Orvostól orvosig cipeltek,
és évek múlva sem derült ki, hogy mi okozza ezt a fajta színelváltozást.
Aztán egy
idő után már nem törődtek vele, hiszen a látásom nem rosszabbodott, és semmi
probléma nem volt vele.
Tizenkét
éves koromra már sárgába áthajló színe volt. Tavaly, mint a méz, olyan volt,
aztán idén kivilágosodott aranyra.
Az
elején sokan megbámultak miatta, de ez hamar megszűnt, ami csodálkozásra
késztetett.
Végül
is, hány tizenéves lánynak van sárga szeme? Tudtommal egynek sem, így nem
igazán értettem, de nem zavart.
-
Mennem kell!- törtem meg az idilli csendet kettőnk között, miközben a behunyt
szemeit néztem.
-
Ne!- nyögött fel félálomban, és erőtlenül magához húzott.
-
De, muszáj!- feszegettem le a kezeit, majd nyomtam egy könnyed csókot az
ajkaira, és kimentem az ajtón.
Elköszöntem
az anyukájától, és kiléptem az ajtón.
Amint
becsapódott mögöttem az ajtó megborzongtam a csontomig hatoló hidegtől.
A
fenébe!- bosszankodtam magamban. - Ty-nál hagytam a kabátomat. Most már nem
megyek vissza!- döntöttem el magamban, és egy lassú kocogáshoz hasonlóban
elindultam haza.
Másnap
tesivel kezdtünk. Csendben hallgattam a lányok panaszkodását az öltözőben, hogy
tönkre fog menni a hajuk, a sminkjük, meg úgy mindenük. Meg hogy Mr. Rosemoor
tanár úr volt olyan kedves, és kitalálta, hogy kivisz minket az udvarra
talajgyakorlatozni, meg gimnasztikázni.
Öt
kör futás után kipirultan figyeltem a tanár mondandóját a következő
gyakorlatról, de erősen elvonta a figyelmemet Ty karja a derekamnál ami... Lentebb
volt, mint szokott.
-
Ty!- sziszegtem hátra, de fiú csak felröhögött és magához vont. Elvörösödő
fejjel meredtem a tanárra, de már nem értettem meg, hogy mit mond. Mondandója
végén beálltunk egy sorba, és mindenki megcsinálta a gyakorlatot, ami csak egy
szimpla szaltó volt, de aki nem tudtam megcsinálni annak egy cigánykerék.
Mikor
rám került a sor, félve néztem Mr. Rosemoor-ra, aki egy biccentéssel mutatta,
hogy kezdhetem.
Vettem
egy nagy levegőt, és nekifutottam. Én csak egy cigánykereket akartam
megcsinálni, de amikor elrugaszkodtam a földről éreztem, hogy megperdülök a
levegőben, majd talpra érkezek.
-
Miss Delray!- meredt rám elképedve a tanár, és mindenki más csodálkozva meredt
rám.
-
Te... Ez egy tökéletes szaltó volt!- kezdte el Isa. - Ezt hogy csináltad? Ezzel
simán bekerülhetsz a pom-pom lányok közé...
-
Nem tudom...- válaszoltam, és semmi magyarázatot nem találtam az előbbi
történtekre.
"Mi van ezekkel a fiúkkal, hogy mindegyiknek ilyen igéző szeme van?" Ez tetszett a legjobban :') Nagyon jó, és ááá Colin is ismerős ám :P :DD
VálaszTörléshahi^^ örülök, hogy tetszett :) Colin? :o ismerős??? miért? :o bocs de nemértem :/ :( de azért koszi ;)
TörlésNem tudom, igazából nem írtam így le, de Avant ilyesminek képzeltem el :) persze ezt nem tudtad, de tök vicces xd mindegy :D
Törlésavan, avan... tudnom kéne hogy kiről van szó ? :D valami ismerős, de nem igazán dereng.... :S : D
TörlésÓó :D Ő az egyik legjobb szereplő... legalább is volt :S Tudod, akiben Rick volt még anno :)
Törlésjajjj jó tényleg :D amugy is eszembe jutott a komi.után... :D hát igen, kár h meghall ha kimegy belőle... :/ :D
TörlésNagyon jó!! :D <3 *-*
VálaszTörlés#ILOVETY <3
örülök, hogy tetszett :)
Törlés